Wesselényi Miklós a reformkori magyar politikai élet egyik legérdekesebb
alakja. Gáláns gavallér, kitűnő szónok, kiváló vadász és lótenyésztő, aki
nagyszerűen úszott, vívott, lovagolt, s az 1838-as pesti árvízi mentés hőseként
hallatlan népszerűségnek örvendezett a egész országban. Ismertségét személyes
varázsán kívül elsősorban ellenzéki politikai szereplésének köszönhette, mint
Széchenyi István barátja a magyarországi és erdélyi ellenzék vezéreként
számtalanszor kiállott a nemzeti függetlenség ügyéért. A Habsburg-kormányzat
ezért mindenáron szerette volna elnémítani, nyomására 1835 elején a magyar és
erdélyi királyi táblák perbe fogták. Az erdélyi perben nem hoztak érdemi
ítéletet, a magyarországi azonban annál fordulatosabb és veszélyesebb volt?