Csokonai Vitéz Mihály Válogatott versei Remekírók diákkönyvtára antik (Polis
Könyvkiadó), Kolozsvár, 1995 285 o., puha kötés, jó állapotú borító picit
kifakult 550.- ?Ő volt, aki nem átallotta a kollégiumi rigmusokat meg a
népdalokat verseknek nevezni, aki egyenesen arra bíztatott ? s maga sem volt
rest a kutakodásban ?, hogy azon a nyelvi fertályon keressünk életes szavakat, s
akkor élni fog az is, amit mi írunk. Azt mondta, az akadémikus nyelv fáradt és
öreg, s alig van felkészülve a friss gondolatok kifejezésére. Kurvanjokat ?
hajtogatta a boroskancsó mellett és a nyelvőrökre gondolt ?, nem vagyok én
subrák. Ő volt az, aki először viszonyult szakmaszerűen a költészethez.
Számtalan elméleti tanulmányban fejti ki verstani újításait, s végül is ő
teremti meg a szimultán (magyaros és egyben időmértékes) magyar verset, ő az,
aki karakteresen megkülönbözteti a hím- és nőrímet, felhagy a ragrím
kényelmével, s mondhatni radikálisan megújítja a magyar költészet dallamvilágát.
Olyan kedvvel versel, hogy a vers tartalmához még nem jutunk, már lenyűgöz az az
életakarat, ami kirobban a szavakból, költői képekből. Rokokó ? mondják sokan,
igénytelen szépelgés? is lehetne, ha őt nem fogná annyira mélyen a valóság: a
zefírek mögé igazi szelet tesz, a tengeri viharban tényleg tombolnak az elemek,
s Ámor nyilait sem kis elhízott puttócskák lövik ki.? (Részletek Háy János
utószavából)