?Megfordultam, és lassú nyugodt futással elindultam a sikátor másik vége felé.
Egészen addig futottam, amíg hangos puffanással le nem hullott valami az orrom
elé az útra. Éreztem, hogy nyilall az oldalam, mintha ki tudja, hány mérföldet
szaladtam volna. Megtorpantam, és lenéztem a lábam elé. Fekete, négyszögletes
valami hevert előttem a porban; nagyjából akkora, mint egy macska. Lehajoltam,
és futólag végigpillantottam rajta. Pólya, tekercsek, vicsorgó fogak, tátott
száj, szőrtelen fej. Egy macskamúmia vigyorgott rám a holdfényben. Lihegve
kiegyenesedtem, és a sikátor vége felé lestem. Két karcsú, fehérruhás alak
közeledett felém; kezükben papiruszból font kötél, hurokkal a végén.
Villámsebesen fordítottam hátra a fejem. A másik irányból is két fehérruhás
tartott felém a kötélhurokkal. Mögöttük ott lebegett, félig a levegőben a fehér
asszony: Nebet Het istennő.