A középkorban megvetették az állatot, és különféle bűnök jelképét látta benne.
Napjainkban sokan a másik végletbe esnek, és azt mondják, hogy az állat tisztább
és erényesebb, mint az ember. Óvakodjunk az ilyen túlzásoktól, és főképpen
hagyjuk békében az állatokat. Ne bánjunk velük sem kényszermunkára ítélt
fegyencek, sem elkényeztetett csecsemők módjára, és ne készítsünk lelki
életükről együgyű elméleteket. Amikor La Fontaine megírta meséit, nem akart hű
állatjellemrajzokat adni; állatai különböző emberi tulajdonságok allegóriái
csupán. A macska nem ravasz, a nyúl nem gyáva, a liba nem buta, a galamb nem
szelíd, az oroszlán nem a vadon királya, és a méh nem nyárspolgár. Nyugodjunk
bele, hogy egészen más síkon mozognak, mint az ember.. Egy előnyük mindenesetre
van az emberrel szemben: nem ismerik a nagyképűséget.