Nagyon prózaian, párbeszéddel egy gyermekpszichológussal indul a sorozat e
része, akitől Megre tanácsot szeretne kérni Vologyával, ötéves fiával való
találkozása előtt. A beszélgetés hamarosan nagyon mélyreható gondolatok füzérévé
válik a párkapcsolatról, a szexualitásról és a teremtésről. Majd Megre az első
találkozást írja le fiával, mely teljesen másképpen zajlik, mint azt korábban
elképzelte és Vologya természetes közvetlensége szinte rabul ejti az olvasót.
Mindent, ami hamis, a gyermek könnyűszerrel leleplez, nem kis frusztrációt
okozva így apjának. Rendkívül megrendítő az a jelenet, amikor Anasztázia dédapja
tudatosan búcsúzik az élettől, hogy egy más világba lépjen, és a család és itt
különösképpen Vologya egy olyan keretet nyújt, mely sejtetni engedi, hogy mit is
jelenthet a tudatosan vállalt élet és halál. Parabolák és okfeltáró
dialógusokkal és történetekkel Anasztázia az olvasót és Vlagyimir Megrét szinte
sokkoló felfedező utakra vezeti az emberiség igazi törtélemébe, mely vagy
torzítva, megcsonkítva lett tálalva a későbbi koroknak vagy el lett hallgatva és
titokként őriztetett évezredeken át. Ez az ismeret fényt vet a modern világban
indított háborúkra, elnyomásra de erőszakra is és elvezet bennünket annak a
felismeréséhez, hogy mennyire fontos híven őrizni elődeink bölcsességét és
átadni azt a jövő generációinak.