Elterjedt az a nézet, mely szerint a detektívhistóriák leginkább egy nagy
lóversenyre emlékeztetnek, ahol sok az induló, az esélyes ló és lovas. A
pénzedért arra fogadsz, akire akarsz. A közmegegyezés szerint az ilyen
történetben a favorit nem hasonlít ahhoz, akit a lóversenypályán annak tartanak,
vagyis: lehet kivülálló személy is. Nézzük meg, kiről tételezhető fel a
legkevésbé, hogy a tettet elkövette, s ezzel tíz közül kilenc esetben munkánk
véget is ért. Mivel nem szeretném, ha hűséges olvasóim utálkozva hajítanák félre
ezt a könyvet, előre figyelmeztetem őket: ez nem az fajta detektívhistória. Itt
mindössze négy induló van, akik közül a körülmények megfelelő összjátéka
folytán, bármelyik elkövethette a bűntényt. Ilyenformán óhatatlanul ki van zárva
a meglepetés eleme. Ennek ellenére az a véleményem, hogy mind a négy szereplő
iránt azonos érdeklődéssel kell viseltetnünk, hiszen valamennyi követett már el
gyilkosságot, és továbbiakra is képes. Négy alapvetően különböző embertípussal
állunk szemben, a gyilkosság indítéka valamennyiüknél az egyénre jellemző, és
így mindegyikük más-más módszert választana. A következtetésnek ezért tisztán
pszichológiainak kell lennie, és ettől csak még izgalmasabbá válik az ügy,
hiszen mindezt összevetve ez a legérdekesebb, mi játszódik le a gyilkos agyában?