A regény eseményvázát egy Alexander Selkirk nevű tengerész története
szolgáltatta, aki öt évig élt egyedül Juan Fernandez szigetén - de Defoe kezében
a nyersanyag az új, polgári életforma mítoszává nőtt: a felfelé törekvő,
tollasodó, gyarmatosító polgárság jellegzetes erényeit, az individualizmust, az
egyéni vállalkozó kedvet dicsőíti. A magányos szigetre vetett, szinte minden
munkaeszközt nélkülöző ember a szemünk láttára teremt civilizációt. Van azonban
a regénynek egy másik vetülete is. Robinson egyrészt józan, gyakorlatias
átlagember - másrészt modern Odüsszeusz, nyugtalan bolyongó, aki semmibe veszi
apja sekélyes polgári eszményeit, akit sorsa újabb és újabb veszélyekbe,
megpróbáltatásokba sodor. Története csak a felszínen kalandregény, lényegében az
egyén és a társadalom viszonyát fürkésző filozofikus mű. Rousseau is észrevette
ezt, ezért szánta a Robinson Crusoe-t nevelési regénye főhősének, Émile-nek
egyedüli olvasmányul.