... mi, emberek, egy biológiai sor egy aránylag jól meghatározható pontján -
félek leírni azt, hogy talán végpontján - foglalunk helyet. Ennek kontinuitását
az egysejtűektől saját magunkig már eléggé tisztázottnak látjuk. Tevékenységünk
az egyszerűbb reflexektől az absztrakt gondolkodásig velünk együtt vált egyre
bonyolultabbá: a világot együtt tanultuk a filogenezis lépcsőin - önmagunkkal. A
robot viszont készen kapott tőlünk mindent, finomabb fogalmazásban legalábbis
mindazt, ami születésének századában az emberé volt. Már csecsemőkorában
gyorsabb és megbízhatóbb lett megalkotójánál, éppen ez a tulajdonsága tette
létezését oly kívánatossá. De - hogy csak a legegyszerűbb példánál maradjak -
etalonjait az embertől kapta, a világ jelenségeinek - a természettudományoknak -
antropocentrikus felfogásáról nem is szólva...