A Dunakanyar mindig Magyarország legfestőibb tájai közé tartozott. A hegyektől
övezett szorosban fekvő Visegrád története bővelkedik izgalmas részletekben, a
középkorban többször itt dőlt el az ország sorsa. A természeti környezet
szépsége és múltjának érdekessége mellett a viszonylag könnyű megközelíthetőség
is hozzájárult a vár és város turisztikai jelentőségének kialakulásához. A
felszabadulás után a magyar középkori régészet, művészettörténet és
műemlékvédelem egyik legfontosabb műhelye volt. Joseph Vincenz Häufler 1847-ben
megjelent albuma a bevezető szavai szerint: hű kísérőkint és kellemes
emlékkönyvül szolgáland Visegrád meglátogatójának, tehát napjaink bedekkerének
feladatát kívánja betölteni. A kiadók szerint erre annál is inkább szükség volt,
minthogy mostani időben e vár és vidék látogatása az által nagyon könnyíttetik,
hogy a gőzösök mind le- mind fölmenetök alkalmával alatta kikötnek. Az
egyidejűlet német és magyar nyelven megjelent kötet Visegrád történetét és
leírását tartalmazza s szövegét 9 litografált látkép és egy alaprajz
illusztrálja. Mivel a várhegy tövében fekvő városi palotát Schulek Jánosnak csak
1934-ben sikerült felfedeznie, a felsorolt történeti adatoknak csak egy része
vonatkozott a XIX. század első felében hozzáférhető épületmaradványokra, azaz a
tatárjárás után épített fellegvárra..