Az 1926-ban született Szvetlana Allilujeva a Kreml kis hercegnőjeként, szerető
nagycsaládban élte végig röpke gyermekkorát, miközben apja korlátlan hatalomra
tett szert a világ első kommunista államában. Nyolcvanöt évvel később magányosan
és szegényen halt meg az amerikai Wisconsin államban, Lana Peters néven.
Idillinek látszó gyermekkorában Szvetlana sokáig mit sem tudott az apja által
irányított tömeggyilkosságokról, az éhínségekről, de a tragédiák őt sem kerülték
el. Elveszített szinte mindenkit, akit szeretett, az anyját is, aki
öngyilkosságot követett el. Első nagy szerelmét Szibériába száműzték. Szvetlana
csak apja halála után fogta fel igazán, hogy mindenre ő adott parancsot, minden
halál, minden gyilkosság, minden száműzetés mögött ő állt: Sztálin, az egykor
imádott apa, akinek az egész világon a kis gazdasszonyaként csak a lánya
adhatott parancsokat. A Kreml nem akarta elereszteni, de Szvetlana a szabadságot
választotta: a hidegháború legsötétebb éveiben, az egész világot megdöbbentve,
az Egyesült Államokba emigrált. És kiderült, hogy erős akaratú, tehetséges,
mélyen érző ember, aki leginkább az igazi, nagy szerelemre vágyik. S aki
iszonyatosan megküzdött azért, hogy kiszabadulhasson apja árnyékából, és élhesse
a saját életét, amihez mindenkinek joga van: még a legkegyetlenebb diktátor
lányának is. Sullivannek sikerül meggyőznie az olvasót arról, hogy Allilujeva
különleges személyiség, és nem csak a neve miatt. Azért is, mert erős akaratú,
okos, szenvedélyes ember volt, aki nem engedte, hogy úgy nézzenek rá, mint a
történelem torzszülöttjére: a szörnyeteg szép leányára. Wall Street Journal
Rosemary Sullivan kanadai költő és életrajzíró. Sztálin lánya című könyvéért
megkapta az Életrajzírók Nemzetközi Szövetségének Plutarkhosz-díját.