?Minden élethelyzetben egy történetben vagyunk ? s ha szerencsénk van, ez a
történet a sajátunk. A bajok akkor kezdődnek, ha mások történetét kezdjük el
irigyelni, és az ő történetüket akarjuk a sajátunkként megélni. Vagy akkor, ha
saját mesénkben kimerülnek a továbblépési lehetőségek, netán eltévedünk benne,
nem ismerjük fel segítőinket és ellenfeleinket, sőt össze is keverjük őket?
Ilyenkor átírhatjuk a történetet vagy átléphetünk egy másikba. Szabadságunkban
áll dönteni arról, hogy melyik történetet akarjuk mintaként, követendő példaként
magunk elé állítani. Mint ahogy arról is szabadon dönthetünk, hogy milyen legyen
a mi történetünk: reprodukáljunk és kövessünk egy már meglévőt vagy létrehozzunk
egy sajátot? Mindkettőben sok lehetőség rejlik. A meseterápiában úgy segítjük
ezt a folyamatot, hogy több síkon is kapcsolatot keresünk a hagyományban
fennmaradt szövegekkel: élővé, sőt mindennapi gyakorlattá tesszük a történetekbe
zárt üzeneteket. Arra helyezzük a hangsúlyt, hogy mindenki a ťszemélyes
meséjévelŤ találkozhasson, s ennek segítségével bontsa ki az életútjában rejlő
lehetőségeket. A cél nem más, mint megtalálni az egyetemes szellemi tanításokban
azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek az egyént saját mintázatai alapján
vezetik a rendezettség állapotához.? Boldizsár Ildikó