A Madárember az utóbbi évtizedek egyik legszebb, legmegrendítőbb regénye. A
magyar repülés hőstörténetéről szól, Arról az első csodálatos korszakról, amikor
az ember tudásának, és főleg hitének erejével először fölszáll az égre. Olyan
emberekről mesél, akik életüket kockáztatják álmaikért. Kvasz András, a
?mezítlábas pilóta? vágya nem kevesebb, mint a pestkörnyéki Rákosmező sarából
fölrepülni a magasba, a felhők fölé, s vászonból és zongorahúrokból
összeeszkábált gépével utolérni a világot: a francia Bleriot-t, az angol,
amerikai és német pilótákat, akik mögött ekkoriban már hatalmas és gazdag ipar
áll. ?Nem csupán hiteles krónika, de vallomás is ez a könyv ? mondja az író. ?
Ebben a regényemben írtam le először, mit jelent nagyálmú embernek és magyarnak
lenni. Nem a Föld vonzerejét a legnehezebb legyőznünk, hanem azt a valóságot,
amely őelőttük is, utánuk is sok hitet és igyekezetet összetört.?