Németh Lászlóné, Dr. Lakatos Istvánné, Németh Ágnes szerk. Németh László élete
képekben antik (Gondolat Könyvkiadó), 1985 217 o., vászon kötés védőborítóval,
jó állapotú védőborítón pici gyűrődések 800.- Azt, hogy az én egész munkásságom
egy mű s az egyes munkák annak csak egy fejezetei: egyre többen látják. Azt is
helyesen állapították meg, hogy műfajaim csak egy egyetemes kifejezőkészség
különféle irányú megnyilatkozásai s nem a műfajok, hanem az egész mű felől kell
megközelíteni őket. Osztályozni én legföllebb úgy tudnám munkáimat, hogy
melyikben léptem a legnagyobbat, vagy melyikben adtam, kínáltam föl az
embereknek a legtöbbet. Nos a regényben a Gyász volt az első nagy lépés,
tanulmányban, gondolkodásban a Tanu. Utána a vásárhelyi ugrás volt a
legjelentősebb; ezt persze nem lehet egy műfajba belegyömöszölni; szétoszlik
regényre (Iszony, Égető Eszter), drámára (Széchenyi) s pedagógiára. Ha a
társadalmi haszna felől nézem őket, megint a Tanu adta a legtöbbet: egy
nemzedéket szoktatott rá a magasabb igényű olvasásra. Utána azok a műveim
következnek, amelyek arra próbálták az embereket megtanítani, hogy foglalkozásuk
kényszerét, életük csapásait mint alakíthatják át játékká, laboratóriummá. A
közvéleménnyel ellentétben, én ezek közül a hipertóniáról írott leveleim
becsülöm a legtöbbre. Az újabbak közül tán az olyanokat, mint a Vallásos
nevelésről, amelyek életem központi ügyét, mint életreceptet próbálták
továbbadni. A tökéletesség ? a Gyász, az Iszony, a Sámson érdeme csak
harmadsorban következnék. Az ő tökéletességüknél büszkébb vagyok egy-egy olyan
írásomra, mint a Szárszói beszéd, amelyben a perc nagysága, a figyelmeztetés
komolysága és kockázata tulajdon erkölcsi szintem fölé emelt.