Egy kora tavaszi reggelen történt, hogy Szindbád, a hajós ismét útra kelt:
Kápolna felé igyekezett, mert úgy hírlett, hogy ott, a hevesi dombokon olyan
csoda készül, amely még neki, a ?vén cinikusnak, akinek a lelkéből az élet
kifacsart minden illúziót, mint a citromból a nedvét?, még neki, a tapasztalt
vándornak is megdobogtatja fáradt szívét. Azt mesélték, hogy az egykori csata
színhelyén a dúsgazdag Harun-al Rasid, akit Károlyi Mihálynak is neveznek, ezen
a napon osztja el debrői földjeit a szegények között.