?A legszellemesebb csúfolódó, a gyönyörködtetően okos ember, akinek természetes
életformája a vita, az ötlet, az élc, aki mindenre úgy rá tud világítani, hogy a
ruha is leválik róla, aki nem fél semmitől, és nem tisztel semmit csak azért,
mert tisztelni szokták, aki nem ismer frázist, csökönyös hagyományt, lusta
megszokást. Példátlanul aktív szellem értelmi feszültségének nincs egy
intermittáló pillanata. ? ? írta G.B. Shawról immár klasszikus rangú
kritikusunk, Schöpflin Aladár. Ezt ?a hallatlan szellemi aktivitást? idézi fel
Hegedűs Géza az élet és életmű megvallatásával; a legendák álarcát félretéve az
ember, a gondolkodó és a művész hármas egységét elemzi, s kapcsolja be a modern
drámai irányzatok vérkeringésébe, azt az oeuvre-t, amellyel népszerűségben
nálunk legfeljebb csak Shakespeare-é vetélkedhetik.