Bohumil Hrabal Táncórák idősebbeknek és haladóknak Európa zsebkönyvek 248 antik
(Európa Könyvkiadó), 1982 243 o., puha kötés, jó állapotú 720.- Egy rendkívül
hányatott életű író (jegyzőgyakornok, vasúti pályamunkás, raktáros, távírász,
forgalmista, tisztviselő, ügynök, kladnói vasmunkás, papírhulladék-csomagoló és
díszletmunkás) roppant színes világából ad ízelítőt a kötet három elbeszélése.
Szerzőjük a mai cseh próza legolvasottabb és legtöbb vitát kiváltó írója. Pedig
első könyve csak 1962-ben, negyvenkilenc éves korában jelent meg.
Elbeszéléseinek legfőbb jellegzetessége az, ahogyan a reális és szürreális
elemek, a fekete és fehér, az útszéli és emelkedett, a komikus és tragikus
szüntelenül keveredik, ölelkezik, egymásba fonódik bennük. A vén suszter
egyetlen végeérhetetlen tücsök-bogár mondata (Táncórák idősebbeknek és
haladóknak) így lesz maga az élet színes, zavaros, parttalanul s mindent
összemosón hömpölygő áradata. Az unalmában és dévajságában a távírdászkisasszony
csupasz ülepét az állomás összes pecsétjével ellátó, majd német szerelvényeket
robbantó forgalmista esete (Szigorúan ellenőrzött vonatok) éppen az erős
ellentétek együttes fényében hat oly véres-valóságosan. És a szélhámoskodó
ügynökök kalandjai (Bambini di Praga 1947), a kalandjaik során felbukkanó
mulatságos és megható figurák, a groteszk helyzetek, az egymással feleselő
végletek Hrabal ellentéteket szintézisbe fogó tükrében a valóság ?égi mását?
mutatva bizonyítják, hogy a bonyolult ellentmondásoktól terhes, egyszerre szép
és csúnya élet valójában egyértelműen szép.