Ez a vidék volt az első az ország életében, amely a második világháború végén
megtapasztalta a szovjet megszállást. A Sárrét Békés megyei részén jelentek meg
először a Vörös Hadsereg alakulatai, amelyek a román front összeomlása után
szabadon törhettek előre a havasalföldi területeken, míg Erdélyben tovább
folytak a harcok. A Sárrét a szovjetek számára már nem hajdani saját ország,
felszabadítandó térség volt, hanem megszállandó ellenséges terület. Eszerint is
bántak vele. A front kegyetlensége, pusztítása szabados katonai alakulatoknak a
polgári lakosságon elkövetett kegyetlenkedéseivel, rablással, nemi erőszakkal
párosult. Akárcsak a beregi részeken, a ?málenykij robot embervadászata és a
német nevű emberek munkatáborokba való elhurcolása kezdettől fogva szervezetten
történt. A Körösök és a Berettyó vidékén épült ki először a katonai közigazgatás
segítségével az ?R gárdák ellenőrzőrendszere, amely a megszállókkal érkező
kommunista párt irányításával kezdettől fogva a társadalmi rend erőszakos
megváltoztatására tört. A front továbbhaladása sem hozta meg tehát a
megfélemlítés megszűnését. Mire az ország elérkezett az 1949-es - már nevében is
kommunista - hatalomátvételhez, a Sárrét lakossága már túl volt öt, terrorban
töltött éven. Az erőszak felnevelte az ellenállást. 1948-1949-től kezdve itt is,
akárcsak a Dél-Alföldön és a Dunántúlon, kisebb ellenálló csoportok
szerveződtek. Hallomásból tudott eseményekre, nemzetközi fordulathoz kötött
csapatmozgásokra vártak. A jugoszláv és a koreai válságokkal kapcsolatos hírek
táplálták a szervezkedők ?vakmerő reményeit. A ?Sárréti Sasok
kelet-magyarországi nemzeti ellenállási mozgalma a diktatúrával szembeni ébredő
összefogást vázolja fel a különböző társadalmi bázisból és más-más célokkal
induló szervezkedők részéről.