A műből kiragadott részlet: Közelebbről megismerve a mestert, rá kellett
döbbennem: Menyus bácsi már régen nem maga - magával törődik, amikor az ecsetjét
vagy éppen a száját jártatja... Őket félti, a gyámoltalanokat, az élet
kiszolgáltatottjait. Mintha mindegyik külön - külön is rá lenne bízva. Kezdetben
az egészséges önszeretet is mozgató rugója lehetett az emberi és művészi
tevékenységének, de ahogy múltak az évek - évtizedek, ez a szeretet fokozatosan
szétáradt a tágabb, tágasabb körökre: a család, a faluközösség, a haza, majd az
emberiség állomásain át a teljes élővilágig, sőt az egész eleven, lüktető
Univerzumig.