??Büszkeséggel léptem be új, a technika minden rafinériájával felszerelt
dolgozószobámba. A nagy íróasztal mellett egy gördíthető asztal is állt, több
telefonkészülékkel és mikrofonnal. Láthatatlanul a falba építve, az íróasztal
alatt és a lámpában lehallgatókészülékeket helyeztek el, minden társalgást, zajt
önműködően felvettek és rögzítettek. Az ablakokon jól látható kis drót
négyszögek: elektromos biztonsági felszerelések, amelyek este, távozás előtt
bekapcsolva biztosították az ablakokat, a páncélszekrényeket és az iroda
különböző bejáratait. A fotocellákkal biztosított termek puszta megközelítése
önműködően teljes riadót váltott ki, amire másodperceken belül ott termett a
fegyveres őrség. Íróasztalom olyan volt, mint egy kis erődítmény: beleépítve két
géppisztoly, amelyek csövei az egész termet elárasztották golyóval. Mihelyt
kinyílt a terem ajtaja, a csövek önműködően a belépőre irányultak. Veszély
esetén csak egy gombot kellett megnyomnom, és a két fegyver tüzet nyitott. Egy
másik gomb megnyomásával egyidejűleg egy szirénát szólaltathattam meg, amire az
őrök a ház minden ki- és bejáratát bezárták. Szolgálati kocsimból huszonöt
kilométer távolságra telefonálhattam, titkárnőimnek távbeszélőn diktálhattam. Ha
idegen országba mentem kiküldetésbe, a parancs szerint egy műfogat kellett
betétetnem, amely kellő mennyiségű ciánkálit tartalmazott ahhoz, hogy engem
harminc másodpercen belül megszabadítson az ellenség kezéből. Ezenkívül egy nagy
kékköves pecsétgyűrűt hordtam, a kő alatt egy további ciánkapszulával.?