A ballada (az angol ballad szóból) kisebbfajta elbeszélő költemény, de
cselekményét lírai érzelmességgel, dalszerűséggel, drámai jelenetezéssel,
beszéltetéssel és gyorsasággal mondja el. Mondják epikai dalnak vagy a drámai
elemet tekintve drámai dalnak is. A ballada levegője szereti a sejtelmeset, az
izgalmasat, az úgynevezett balladai homályt. Ez a műfaj a népköltészetben
otthonos igazán. Első magyar balladánk Kölcsey Ferenc szentimentális Szép
Lenkéje volt 1820-ban. Csak az 1840-es évektől fedezték fel a magyar
népköltészet gyönyörű balladáit. Arany János megteremtette a magyar műballadát
is, alapul véve a magyar és a skót népballadát. Ki ne ismerné az V. Lászlói, az
Ágnes asszonyi, a Szondi két apródjai, vagy A walesi bárdokéi? Bákay Vilma
naplója egy modernkori ballada, amit a kegyetlen élet írt. A vergődő lélek, a
fiaiért aggódó édesanya egész élete örökös várakozás, vágyódás a háborúban
elveszett legkedvesebb gyermeke után. Amikor már végképp letett arról, hogy itt
a földön még találkozhatnak, tiszteletére emléktáblát szenteltetett a
csíkszentgyörgyi templomkertben, s megbékélt lélekkel távozott a földről