Sütő András könyvének keretét a Mezőség egyik falujában, Pusztakamaráson, a
szüleinek otthonában készült feljegyzések adják, s ebben a keretben egy egész
korszak ? az ötvenes és hatvanas évek ? társadalmi és emberi változásai
megnyilatkoznak, nemcsak helyi érvénnyel, hanem országos, sőt európai távlatban.
A könyv műfaji meghatározása nem könnyű, sőt alighanem lehetetlen; szociográfia,
emlékirat és regény egyszerre: lírai följegyzések, családi levelek és baráti
beszélgetések, visszaemlékezések, anekdotaszerű történetek váltakoznak bennük,
ellenpontozott szerkezeti elrendezésben; mégis lazának látszó szerkezete
ellenére is, az egész romániai magyar társadalmat átfogóan ábrázoló, a valóságot
meggyőző erővel, hitelesen tükröző, költőien ihletett regény elsősorban. Nyelve
tömör, gazdag, a népnyelv leleményeit, szókincsét értően hasznosítja. Sütő
András regényét a legújabb kori magyar irodalom legjelentősebb alkotásai között
tartják számon, könyvének Magyarországi fogadtatása ? mind az olvasóközönség,
mind a kritika részéről ? valóságos diadalmenet volt.