... Hol a Hang? Jeges rémület kúszott a szívem felé. Hiába tekergettem nyakamat
a mennyezet magasába, nem hallottam semmit. Úristen! Csak nem zuhantam valami
gyalázatos kelepcébe? Csak nem vettek rá hipnózissal, méreggel, vagy Isten tudja
milyen ördöngős eljárással, hogy vallomást tegyek? Hang!... Hol vagy?... Mit
tettél velem?... Mit tettem én, hogy követtelek?.... Őrült vagyok?... Igazán
őrült? Elmondtam mindent nekik, kiszolgáltattam saját magam és barátaim életét,
szomorú bábuvá lettem? A priccsre rogytam, s markolásztam hajamat, mint az
eszeveszett. Sebzett kezem a fejbőrömbe vájt. Őrült voltam hát? Idáig vitt a
képtelen színlelés? Mit tettem? Miért hagyott el az eszem? Miért hagyott el az
Isten? Felugrottam, és járkálni kezdtem. De csak három-négy fordulatot tehettem
az önvádak gyilkos sodrásában, amidőn újra, világosan megszólalt a Hang. -
Kételkedtél énbennem?...