Ez ?itt az egész életem ? mondja Charlotte Salomon 1942-ben, miközben átnyújt
bizalmasának egy képekkel teli bőröndöt, életműve legjavát, pedig huszonöt éves
még csupán. Az élete azonban egy gázkamra felé tart, és ott nemsokára véget is
ér. Megmaradni csak a képek maradnak, azok pedig ? illetve ihletésükre most az
új Foenkinos-regény lapjai ? erőteljes színekkel és kendőzetlen őszinteséggel
beszélik el Charlotte történetét. Gyerekkorát a húszas évek Berlinjében, anyja
korai, tragikus halálát, családjához való furcsa viszonyát, belépőjét a berlini
művészkörökbe, akadémista éveit és pályakezdését. Majd pedig: menekülését a
nácik elől Dél-Franciaországba, a háborús hányattatások közepette is felcsillanó
remény és szerelem pusztulás előtti utolsó, rövid időszakát. Úgy éreztem, muszáj
soronként írnom, hogy levegőhöz jussak ? szól ki az olvasóhoz furcsa, ám annál
látványosabb nemzetközi sikerű regényéből a nálunk eddig jobbára inkább vidám
könyvei alapján jól ismert francia szerző. Annyi bizonyos, hogy ez a könyv nem
csupán egy rendkívüli nő nagyszerű portréját, egy tragikus sors markáns ívét
tárja elénk, hanem egy nyomozás torokszorító történetét is.