A regényben (...) kitombolhatta magát érzékszerveinek az igazmondása. S
csodálatos világa mégsem sötét, mint a szándékos naturalistáké. A borzalom
csontjain csupa kedv, bőség, ragyogás. Itt nem egy naturalista szól, hanem maga
a natúra, amely az ész sablonjaival nem engedi befolyásoltatni magát. Az ész
természete nem egyezik meg a világéval: ma már a fizika tudja ezt legjobban.
Móricz Zsigmond mintha ezt a szeles, melléfogó ésszerűséget küszöbölte volna ki
a maga művészetéből. Ezért lesz minden alakja, adata a valóságérzés folyamatos
brillírozása.