Azt mondják, egy nő két dologért képes mindent megtenni: hogy legyen gyereke, és
hogy ne legyen gyereke. Emma az előbbin dolgozik. Úgy érzi, lelkileg megérett az
anyaságra, és férje, a jóképű rögbiedző is örülne neki. Azt hitte, egyszerű
lesz, csak akarniuk kell. Annak az undok sógornőjének is van már egy kisfia, sőt
megint terhes, és ikrei lesznek! Neki mégsem megy olyan könnyen. Vége tehát a
dorbézolásnak és a spontán szexnek, jön a zöld tea és a kézenállás házasélet
után. A jóga meg a termékenységi tesztek. Ha természetes úton nem megy, segít a
modern orvostudomány: annyiféle vizsgálatot és kezelést kitaláltak már. De
ezekről is csak az derül ki, hogy válogatott kínzások. Emma szerencsére
mindvégig egészséges humorral viseli a megpróbáltatásokat, de mielőtt a
hormonkezeléstől és a szorongástól végképp megőrülne, valamint környezetét is
halálra gyötörné, barátkozni kezd az örökbefogadás gondolatával. Mi ebből a
tanulság? Ahogy egy harmincas szingli lánytól nem illik megkérdezni, mikor megy
már végre férjhez, egy harmincas feleséget sem tanácsos faggatni, mikor szánja
végre rá magát a gyerekvállalásra. Ha magától nem mondja, mennyire szeretne már
anya lenni, nagy valószínűséggel elkeseredetten próbálkoznak, csak nem olyan
egyszerű az. Sinéad Moriarty jelenleg Dublinban él a férjével és két
gyermekével. E regénye megjelenése előtt újságíróként dolgozott, azóta főállású
író.