Amikor a Csík zenekar első huszonöt évére visszatekintünk, felmerül a kérdés,
vajon hány zenekart ünneplünk is valójában. Persze attól függ, mi alapján
számolunk. Tagság változása? Stílus változása? Megmozgatott közönség nagysága?
Itt állunk tehát, és nem igazán tudjuk megmondani, hány zenekar is a Csík
zenekar. Ugyanígy arra is nehéz válaszolni, hány könyvet tart kezében az Olvasó.
Egyet, persze: van neki borítója, van eleje és van vége, a lapok összefűzve, az
oldalszámok a helyükön, nyomdahibából sincs benne több talán, mint általában. De
valójában mi következik itt beljebb lapozva? Kronológia? Az is. Interjúkötet? Az
is. Vitairat az autentikus népzene hívei és a feldolgozáspártiak
nézetkülönbségeiről? Az is. Sztorigyűjtemény? Az is. Képeskönyv? Az is. Ez is,
az is, amaz is. A sok-sok kíváncsisággal bélelt, a tanulás nehéz gyötrelmeivel
tarkított nap; a sok fiatalos lelkesedéssel, jó házibulikkal, táncházakkal
fűszerezett, a jövőbe vetett hittel, reménnyel teli hónap; a biztatóan sikeres
és tanítóan sikertelen évek - ezek jelentik a mi kis történelmünket. És persze a
muzsikánk - az mondja el legszebben a Csík zenekar igaz meséjét. - Csík János