A fiatal filozófusnemzedék jeles tagjának, Comte-Sponville-nak ez a munkája az
1995-ös esztendő egyik legnagyobb francia könyvsikere volt. Tizennyolc
fejezetben kíséri végig olvasóját a nagy erényeken, kezdve az udvariasságon (ami
még nem erény: Comte-Sponville szerint csak erények híján szorulunk rá), végezve
a szereteten (ami már nem erény, s az erényekre épp azért van szükségünk, mert
nem tudunk szeretni). Szó kerül a sarkalatos erényekről, a türelem vagy az
igazságosság nagyon is mai problémáiról, de olyan, a modern korban többnyire
elfeledett vagy ásatagnak tekintett fogalmakról is, mint az alázat, az
irgalmasság, a tisztaság vagy a szelídség. A szerző a morálfilozófia oldaláról
közelít tárgyához, de olvasásához nincs szükség filozófiai előképzettségre, s mi
sem áll távolabb tőle, mint a kioktatás vagy fogyatékosságaink ostorozása:
gyöngéd kézzel vezetget a legnagyobb filozófusok és vallási gondolkodók
gondolatébresztő írásaiból vett szemelvények közt Platóntól, Arisztotelésztől és
Szent Páltól kezdve Spinozán, Kanton, Szalézi Szent Ferencen át Rawlsig és
Simone Weilig.