Rosszkor születtem. Mire eszmélni kezdtem, és körülszaglásztam a világban, hogy
ugyan mit is csinálhatnék, kiderült, hogy elkéstem. (...) Így szembesülnöm
kellett azzal a cudar ténnyel, hogy csaknem mindent elhalásztak előlem. Nem
tudtam, mitévő legyek. Töprengtem, és rájöttem, ezek után egyetlen sanszom
maradt, hogy én is valami maradandót alkossak: újságíró leszek, és olyan, de
olyan cikkeket írok, majd, hogy attól koldul a világ! Éppen hozzá is akartam
látni, amikor ismét végiggondoltam a dolgot, és erős kétségeim támadtak, hogy
valóban annyira fontos-e az az örökbecsű. Elméláztam, és rájöttem, hogy
egyáltalán nem. Ennek a felismerésnek a következménye 1968 óta tartó újságírói
pályám.