28 éves vagyok, egy az elveszett generáció tagjai közül. Igen, az elveszettek
közül. Minden kortársam közülük való. És számomra a peresztrojka és a
glasznoszty csak keserűséget jelent. És ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy
titkos vagy nyílt ellenfele lennék a változásoknak, mindkét kezemmel mellettük
szavazok. Csak a lelkem, tudják, már olvadóban van. Én is, és azt hiszem, a
kortársaim is, passzív hívei vagyunk az új szeleknek és ügyeknek. Miért? Mert
nem maradt erőnk. És ha felteszik nekem a kérdést, hogy mire ment el ez az erő,
ezt felelem: arra, hogy legalább valami szentet megőrizzünk a szívünkben a
totális hitetlenség, az apátia, a kétarcúság éveiben. Sok kortársamnak még erre
sem tellett. Kiszálltak. Ki a kábítószerbe menekült, ki az italba, ki a
bűnözésbe...