A fiatal Malraux második regénye, a Királyok útja ellentétben első és későbbi
regényeivel csak rendkívül lazán kapcsolódik politikai eseményekhez:
alapproblémája nem a társadalmi cselekvés, a forradalom vagy ellenforradalom
lehetőségeinek, perspektívájának felvázolása, hanem a határhelyzetbe került
magányos individuum helyzetének, létmódjának tisztázása. A mű kérdésfeltevései
az egzisztencialista regényt előlegezik, de annak tézisszerűsége nélkül. A
regény két főhőse, Claude Vannec és a titokzatos Perken Kambodzsában
találkoznak. Claude régész, ősi sziámi emlékek után kutat, a hajdani Királyok
útja nyomán akar becses műemlékeket, templomokat, szobrászati remekeket
feltárni. Az idősödő kalandor, Perken, már első találkozásukkor mély benyomást
tesz rá: rábeszéli, hogy kutassanak együtt a dzsungelben, vállalják az állandóan
fenyegető életveszélyt, az egymással is viszálykodó törzsek támadásait. A
felfedező út során lassan fény derül Perken múltjára, arra, hogy korlátlan
befolyása, hatalma volt a moik törzse felett, és valamiképp vissza akarja
szerezni ezt a befolyást. A műkincsek is inkább azért érdeklik, hogy zavaros
vagyoni viszonyait rendezze. A két barát küzdelmes útja végül Perken halálával
zárul, de a könyv egésze is a halállal szembenéző, a túlvilágban nem hívő, az
egyéniséget kiteljesíteni, ?megbizonyosítani? vágyó magányos emberről szól. ?
Kitűnően megírt, klasszikus értékű mű.