Egy irdatlan méretű nyerges vontató gurult el Arnaldo előtt, olyan hatalmas,
amekkorát a kubai még életében nem látott. A pótkocsinak hat tengelye volt,
mindegyiken nyolc óriási kerék. Az orvostanhallgató izgalmában már arra sem
emlékezett, mire kell figyelnie. Mit is mondott Juanita? Mit is mondott...
Megvan! A gumikat kell nézni. Nézd a gumikat! Igen! A gumik szinte szétlapultak
a teher súlya alatt. A ponyvával letakart, vaskos cső háztömb hosszúságú volt...
és a végéből kilátszott egy darab! Arnaldo megpróbált minden apró részletet az
agyába vésni. Nem sok ideje volt rá. A karaván elhaladt, a szűk résen át már
csak a nyomában cammogó páncélautókat és az orosz katonákkal tömött teherautót
lehetett látni... ...Három héttel André Kubába érkezése után már ment is az
üzenet az amerikaiaknak: Szovjet középhatósugarú rakéták jelenléte megerősítve.
A rakéták még nem működőképesek. Támaszpontok szovjet kézben.