Hihető-e, hogy maga az ördög állított be a rácpácegresi kovácshoz
megpatkoltatni a lovát? Folyhat-e egy emberből annyi vér, hogy a puszta lakói
bokáig tocsogjanak benne? Kiásható virággá változhatnak-e a holtak? A
Csillagmajor elbeszélésfüzérében Lázár Ervin gyerekkora világát idézi meg
varázslatosan eredeti hangján, a harmonikus, organikus közösségi életet élő
pusztai emberekét, akiknek mindennapjait át- meg átszövik a csodák, ám ebben a
mikrovilágban, ahol mindig közelről érezhető csillagaival az ég, a csodák szinte
ugyanolyan természetesek, mint a levegővétel. A kötet mágikus realizmussal
áthatott novelláiban megelevenedő világ így talán csak az író emlékezetében
létezett, de mert a valóságban végérvényesen eltűnt, elpusztult, könyvvé
változva immár örökre így él tovább.