Heinrich Böll Nobel-díjas német írót szokás volt már életében a németség
lelkiismeretének nevezni. Lassan klasszikussá érlelődő kitűnő regényének
játékideje alig egy nap: 1958. szeptember hatodika. A Fähmel család feje, az
öreg építész, ezen a napon ünnepli nyolcvanadik születésnapját. De ez a nap
magába sűríti a német történelem fél évszázadának eseményeit is a Fähmel család
történetén keresztül: attól a pillanattól, mikor a még ismeretlen ifjú építész
vakmerően benyújtja pályázatát a Sankt Anton apátság felépítésére, két
világháború hányattatásain, a fasizmus évtizedein át, 1958 jelenéig. Közben
rommá lesz és felépül körülöttük életük színtere, a város, felépül, rommá lesz s
újból épülni kezd a Sankt Anton apátság is, ez a szimbolikus jelentőségű épület,
melynek sorsában részes a Fähmel család mindhárom nemzedéke. Az 1950-es, 60-as
évek regényei egy keserű Böllt mutattak, ő volt az, aki nem felejtett semmit,
miközben körülötte mindenki ünnepelni akarta a gazdasági csodát.