Egy szibériai falu és kisváros életét teljesen felbolygatja egy Belmondo-film
bemutatása s a transzszibériai vonat váratlan megállása a kisváros pályaudvarán.
A szerelemre éhes kamaszok a nyugati színész istenítésébe menekülnek tragikusan
szegényes életükből. Beleélik magukat a főhős mindenható, idősíkokat és
szerepeket könnyedén váltogató világába, s amikor valóságos életükben alkalom
adódik, habozás nélkül felszállnak a nevezetes vonatra, s egészen az óceánig
kalandoznak. Makine mélységesen emberi, költői nyelven ábrázolja az elméleti és
valóságos szabadság közti szakadékot. Az orosz próza legnemesebb hagyományaihoz
igazodva Makine ebben a regényében tette először főszereplővé a természetet.