Gorkij a XIX. század nagy orosz realizmusának utolsó klasszikusa. Egyben a
keletkezőben levő új szocialista realizmus első klasszikusa. Az anya című
regényében széles, epikus képet rajzol arról, hogyan bontakozik ki a
munkásosztály földalatti mozgalma a cári rendőrség és a brutális orosz
kapitalista kizsákmányolás kettős nyomása alatt, hogyan csatlakoznak hozzá az
értelmiségiek legjobbjai és a leghaladóbb parasztok, és hogyan neveli maga a
mozgalom a munkásokat öntudatra, erkölcsi szilárdságra, kultúrára. Bonyolult a
regény munkáskörnyezetében dúló harc. A cári idők elmaradottságának sötétsége
ez: meghódolás a felsőbbség előtt, otthoni zsarnokoskodás az asszony és a
gyerekek felett, ital és dulakodás a vígasztalan mindennapok unalmának egyetlen
változatosságaként. Azoknak az embereknek, akik a kiutat keresik, szakítaniuk
kell ezzel az öröklött miliővel, hogy valóban tudatos munkásokká válhassanak.
Gorkijnál az egyéni élet problémái nagy progresszív társadalmi tendenciákba
torkollanak. A munkásmozgalomban való részvételt nemcsak mint valami
társadalmilag hasznosat mutatja be, hanem úgy is, hogy ez a részvétel arra
készteti az egyéneket, hogy személyiségük felocsúdjék a barbár, féltudatos
állapotból, amelybe a cárizmus körülményei taszították, hogy aztán szellemileg
és erkölcsileg gazdagon kibontakozzék. Ez példátlan korunk irodalmában - írta
Lukács György a regényről, mely hetvenöt esztendővel ezelőtt született.