Az utazások csodálatos történetének jelentős alakja a velencei születésű Marco
Polo. A 13. század második felében tette meg nagy utazásait, amelyeknek során
eljutott az akkor még csak a mendemondákból ismert Kínába is, a Nagy Kán
országába. E közel két évtizedes utazásról írt könyve könnyedségével,
hitelességével és nem utolsósorban érdekes tartalmával késői korok nemzedékeire
is hatott. S mivel akkora utakat megtenni hajdanában nem volt olyan egyszerű,
mint manapság, kellett, hogy e nagyszerű megfigyelő, e bátor és merész kereskedő
gyermekkorában is különbözzék társaitól. Willi Meinck a gyermek Marco Polót
elgondolkozó, messzi tájakra kívánkozó fiúnak festi, aki azonban bátorságával
komoly higgadtságával elárulja, hogy nagy tettekre hivatott. A középkori
Velencében járunk. A csatornákon áruval megrakott bárkák úsznak, a San Marco
templom tornyában megkondul a harang, Murano szigetén a derék hajóépítő mester
az első gondolát tervezi, a kocsmák mélyén orgyilkosságra készülnek a brávók,
csempészhajó siklik az éjszakában. E kavargó, színes, középkori Velencében, él
az ifjú Marco Polo - sokáig egészen árván, hiszen anyja meghalt, apjáról, aki
hosszú útra indult, mit sem tud. A magára hagyott gyermekre gonosz és kapzsi
gyámja vigyáz', aki vagyonára és életére tör. A gyermek Marco Polo kalandjai, ha
egyelőre még nem is messzi földeken, idegen népek között játszódnak, mégis
méltóak a későbbi kalandos életű utazóhoz.