Homályhont és Tündöklendet hiába keresnénk a térképen, pedig ezek a birodalmak
Döbrentei Kornél regényének színterei. Hományhon - a Tisza mélye - csupa
rejtelem, féltékenyen őrzi a maga titkait. Tündöklend - a víz fölötti világ -
csupa fény, ragyogás. A folyó mélyén évekig készülődik Tiszóka, a kérészifjú,
hogy majdan egy rövid, boldog, napsugaras nyári napon meglássa maga fölött az ég
kupoláját és a nagy fénycsinálót, a Napot. Ezért az egy napért történik minden:
a folyó mélyén, a homályban való várakozás, az életét fenyegető, nem is kis
veszélyek kivédése, a hosszan tartó fejlődés mind, mint azért a napért van,
amelyen Tiszóka teljes életet élhet - még ha csak tiszavirágélet is az övé. A
megható, lírai hangvételű írás rendkívül sok valós ismeretet is nyújt, s nem
kevésbé izgalmas, mint amennyire érzelemgazdag. A finom mívű rajzokat Csáky
Lajos készítette.