A király egy emelvényen lakmározott, az audienciateremben, jeles katolikus és
hugenotta urak közt, akik eleinte sandán pislantgattak egymásra, de később a jó
bor, meg az udvaroncok és a király bizalmas embereinek igyekezete megtette a
magáét: felhagytak e bizalmatlan szimatolgatással - s legalább erre az egy
éjszakára békét kötöttek. Mennyire más volt ez, mint Szent Bertalan éjszkája
huszonöt évvel ezelőtt! De azért nem múlt el az éj súrlódás nélkül, csakhogy
egészen más okból támadt az incidens, és a lármás mulatság közepette - már az
éjszaka vége felé - csak néhányan vették észre a lakomázók közül. Az összetűzést
Pérogord frissen kinevezett kormányzója, Blanquefort gróf idézte elő. Úgy esett
a dolog, hogy monsieur de La Sauve és Trie báró társaságában Martenbe ütközött
az átjáróban, mely egy oldalsó szobába vezetett, ahol a cselédség a boroskancsók
hűtésével foglalatoskodott. Már félig részeg volt és nyájasan tekintgetett az
egész világra, még azokra is, akiket józan állapotában lenézett. Ezért amikor
megpillantotta a kalózt, aki - mint vélte - csakis a szeretőjének köszönhette a
király kegyét és újsütetű nemességét, pártfogoló hangnemet ütött meg. - Azt
hiszem, monsieur de Marten - mondta gúnyos mosollyal -, fölhajtanánk együtt
egy-egy pohár bort, ha már itt találkozunk: mindketten új méltóságunk
tiszteletére. Mi a véleménye? - Ahogy óhajtja, gróf úr - válaszolta Marten
hűvösen, de nem visszautasítón. De La Sauve vállat vont, de Trie báró nyomban
vette a lapot: mulatságos tréfát várt Oliviertől s kiáltva kért négy poharat. -
A szép senorita egészségére! - mondta, Blanquefort-hoz fordulva. - Nescias, quod
scis, si sapiens! - mondta Blanquefort, mintegy válaszképpen, de közben Marten
szemébe nézett. - Mit jelent ez? - kérdezte Jan. - Nem tanultam latinul. - Ha
bölcs vagy, hallgass arról, amit tudsz - fordította le felettébb készségesen
Trie báró. Marten összevonta szemöldökét. nem volt benne egészen biztos, jól
érti-e a célzást. Ekkor észrevette, hogy a gróf és a báró tekintete a szomszéd
szobába téved, s ő is ösztönösen arrafelé nézett. Monsieur D'Armagnac, a király
őfelsége első komornyikja épp súgott valamit Maria Francesca fülébe. A senorita
fülig pirulva, zavartan hallgatta. Azután a királyra emelte tekintetét. Az
nyilván erre várt, mert szemében mosoly villant fel, s szórakozottan válaszolt a
hölgynek, aki társalgással iparkodott mulattatni őfelségét. Maria lesütötte
szemét és alig észrevehetően bólintott. - Megértette? - kérdezte Olivier gróf. -
Nescias quod scis... Nem mondhatta végig: a jeges bor Marten poharából az arcába
loccsant.