A mi felgyorsult történelmi korunkban 40 év egy örökkévalóság. Merhetem-e
változatlan szöveggel újra kiadni ezt a könyvet, amelyet az '56-os események
sodrában kezdtem felvázolni és 1968-ban fejeztem be? Ha ez megengedhető, az a
történelem érdeme: 1956 új meg új győzelmek és vereségek húzták meg az utat a
sztálinizmusból a szabadságba, jelezve, hogy az 1956-os indulás egyszer célhoz
ér, a vereség diadalba torkoll. A szerző egyetlen érdeme, hogy bizakodva hitte:
az állig felfegyverzett és legyőzhetetlennek hitt millenáris szovjet hatalom se
kerülheti el az emberek és a nemzetek elnyomására épült rendszerek végzetét: a
birodalmak összeomlanak. De hagyjuk ezt a gondolatsort a következő lapokra. Egy
történelmi munka mindenekelőtt más kritériumokra köteles felelni. Az események
szálainak pontosságát, a források megbízhatóságát, az értelmezés
szavahihetőségét kívánja tőle a szakma igénye és az olvasó elvárása. Ez a munka
aligha felel meg akárcsak egyetlen ilyen kritériumnak is. Megjelenése óta addig
ismeretlen források sokasága került napvilágra a levéltárakból, és számos
történész bogozta tovább a történések szálait, elemezte a forradalom eszméit,
kutatta a szereplők egyéniségét, 1956 kontextusát és hatásait. Fugit
irreversibile tempus. Ha kérlelhetetlen idő ellenére ez az írás még szolgálatot
tölthet be, az csupán annak tulajdonítható, hogy a Nagy Könyv '56-ról még várat
magára, s hogy a jelen munka szerzője ma is vallja 1956 szellemi örökségét.