Így kezdődött. Jól emlékszem, a beszélgetésekre kiszemelt riportalanyok először
nem nagyon értették, miről is van szó. Amikor azonban megtudták: mire keresek
választ, szinte mindannyian gyorsan leültek a magnó mellé. Volt, akivel két
tárgyalás szünetében, volt, akivel a Parlamentben vagy a képviselőházban, volt
akivel a lakásán sikerült találkoznom: kinek van manapság ideje? Hát még ilyen
témára! Lakatlan sziget? Ebben a mostani villámló helyzetben? Micsoda, szóval
nem a pártharcok? Nem a gazdasági élet? Többnyire ilyen és hasonló válaszokat
kaptam az első telefonjaimra. Aztán mindenki megszerette a témát, s egy
miniszter kivételével - hadd ne írjam, le a nevét - senki nem mondott nemet.
Sőt! Teltek-múltak a hetek, a hónapok, már egymást is kérdezgették: Te már
elmesélted, mit vinnél magaddal... tudod, a lakatlan szigetre! - szóval egyre
jobban ment, s remélem, fog is.