Itt sem volt, ott sem volt, de valahol mégis volt, volt egyszer egy király, s
annak egy akkora fiacskája, mint egy ütés tapló; Palkó volt a neve. Búsult a
király éjjel-nappal, sóhajtozott: Istenem, istenem, kire hagyjam az országomat.
Elveszik ettől a csöppnyi gyermektől, bizonyosan el. Búsult a királyné is, sírt
éjjel-nappal, s egyszer csak olyan beteg lett a sok sírástól, hogy hívatták a
csudadoktorokat: egy sem tudta meggyógyítani. Mikor a halála órája közeledett,
hívatja a királyné az urát, s mondja neki: Lelkem-uram, ha meghalok, temettess a
kertbe, s a síromra ültess egy szál gyöngyvirágot. De őriztesd jól, nehogy
ellopják, mert ha ellopják, még a sírban sem lesz nyugodalmam...