Bármennyire meghökkentő is, érdemes megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy
Malgot István Kambodzsa-könyvét a magyar irodalom egyik legkülönlegesebb
szerelmes regényeként kell számon tartanunk. A mű meggyőzően bontja ki előttünk
azt az érzést, amely egy esendőségében is nagyszerű, hanyatlásával is rabul
ejtő, mérhetetlenül szegény, de kulturális értelemben felfoghatatlanul gazdag,
sokat szenvedett országot járva hatalmasodik el a barangoló ?barang?, a fehér
idegen tudatában. A modern civilizáció minden vétkét ismerő, a pénz iszonyatos
hatalmából következő fejlődéstől iszonyodó vándor rádöbben: nem teheti, hogy ne
szóljon ? örök hűséget esküdve valakinek, aki ?elmúlt idők és széthulló terek?
mögül néz vissza rá.