Öt évvel ezelőtt azzal indítottam útjára a Desszertet, hogy lássuk, mi
történik, ha a képernyőn négy ember úgy beszélget, ahogyan baráti társaságban
szoktunk a vacsora romjai fölött. Azóta rengeteget változott a televízió.
Őszintén megvallom, elbizonytalanodtam, kihallatszik-e még a csöndes,
természetes emberi hang a fényesre suvickolt műérzelmek és műkonfliktusok
hangos, látványos kavalkádjából. Azt mondják: ez most a korszerű. Én meg úgy
vagyok vele, mint Freud, amikor megkérdezték tőle, mit szól az akkori kor nagy
találmányához, a drótnélküli távíróhoz. Állítólag azt felelte: Nagy dolog a
távíró, még nagyobb a drótnélküli távíró, de a legnagyobb dolog mégis csak az,
hogy két ember - dróttal vagy drót nélkül - egyáltalán szót tud érteni
egymással.