Sorozatunk második kötetét tartja kezében az olvasó. ezúttal is két hasonló
pályán dolgozó, azonos szellemi körbe tartozó, felelős gondolkodású értelmiségi
életútját, elveit, tapasztalatait, gondolatait és aggodalmait foglalják magukba
a hosszú órák beszélgetéseit megőrző sorok. A pálya bár nem azonos léptékű,
mégis azonos ívű. Kondor Katalin sok-sok éve az egyik igen népszerű szerkesztője
a Magyar Rádiónak, itt felnőve vált az intézmény vezetőjévé, Borókai Gábor pedig
pályája első felében lett kormányszóvivő, államtitkár, majd szinte semmiből,
lelkes csapata élén építette fel a Hír Televíziót. Két sikeres ember -
mondhatnánk, ha nem lenne tény, hogy már egyikük sincs a helyén. A
sajnálkozásnak azonban itt nincs helye. Többre vagy másra lenne szükség. Arra,
hogy az építők ne tűnjenek el mindhiába, mert a nemes akarat és a tiszta szándék
elkárhoztatása mögött mindig csak üres légvárak maradnak. Szóval pokol és
mennyország az, amiről beszéltünk a januári kristálytiszta hóban, az ablakon át
szemezve a dobogókői Hotel Manréza jókedvű rigóival. A mai kor mindennel
felszerelt (és megvert) embere valóban határán jár mindkettőnek.