Részlet a könyvből: Regevilág Szittyaországban Herodotos, a történetírás atyja,
aki 480-ban Krisztus előtt élt, bejárta az akkori ismert világot és eljutott az
erdélyi hegyek vidékére is. Elsősorban a Duna érdekelte, hisz annak folyása
egész a gallusokig tartott, a Fekete-tengerig, de már ismerte a Maris-t is - a
Tiszát nem említi. Később még egy nevezetes folyó szerepel a földrajzban a Körös
- Chryseos -, vagyis az Aranyos. Mert az aranyat máris nagyon megbecsülték. Őt
nagyon érdekelték a szittyák is, kik a mostani Déli Oroszországban tanyáztak és
a legrégibb nemzetnek vallották magukat, egyenlőknek ebben az egyiptomiakkal.
Hadúr a szittyák istene. Mikor a szittya először ölt ellenséget, azt bemutatja a
királynak és csak az, ki ellenséget ölt, részesül a zsákmányban; aki nem ölt
ellenséget, az szégyenszemre ült ott. Aki több ellenséget ölt, az két pohárból
is ihatik. Ha a király gyilkoltat, az ellenség gyermekeit sem kíméli, csak a
nőket. Szerződést úgy kötnek, hogy a bort vérükkel vegyítve, az italt tartalmazó
edényre ráütik a kardot, nyilat és tegezt. A meghalt fejedelmet bebalzsamozzák,
ágyasát, lovát és aranyát is elássák, de ezüstöt és rezet nem használnak. Tor
gyanánt harminc ifjat ölnek. Hisznek a halhatatlanságban; Zalmoxis istenükhöz
térnek. Megvan a saját nyelvük. Az emberevéstől sem tartóztatják magukat.