Az évfordulók mindig okot adnak arra, hogy visszatekintsünk az elmúlt évekre,
évtizedekre, hogy elgondolkodjunk azon, mit is jelentettek a rég múlt
törekvések. S persze alkalmat adnak arra is, hogy eltűnődjünk, mennyiben
telelünk meg a hajdani kiváló ősök szellemének, és eldöntsük, hogyan tovább.
Különösen fontos ez a Szolnoki Művésztelep centenáriuma alkalmából. Mert mit is
jelent a fogalom: Szolnoki Művésztelep? Valóban szolnoki volt-e ez a művészet?
Találhatunk-e történetében olyan korszakot, amely kizárólag szolnokiként
jellemzi az itt alkotókat? Beilleszkedett-e és hogyan korának magyar
művészetébe? Van-e létjogosultsága a harmadik évezred küszöbén egy
képzőművészeti telepnek? Ezekre a kérdésekre sokan sokféle választ adtak eddig,
de megválaszolásuk talán sohasem volt annyira fontos, mint napjainkban. A
művésztelep I. sz. épületének rekonstrukciója a közelmúltban fejeződött be.
Számos kérdés vetődött föl. Állandó tagjai legyenek-e szolnoki letelepedéssel a
művészek? Időszakos beutalásokkal forduljon-e meg minél több alkotó a telepen,
ezzel mintegy művészeti pezsgést hozva a városba? Kapjanak-e helyet a
képzőművészet mellett társművészetek is, megszüntetve ezzel a művésztelep
évszázados, kizárólag képzőművészeti funkcióját? A válaszadás szükségszerű,
hiszen hamarosan átadják a felújított műteremszárnyat. Jelen kiadványban
igyekszünk feltárni a múlt és jelen mozgatórugóit, a megfogalmazott írásokon
keresztül megpróbáljuk a Szolnoki Művésztelep százéves történetének legfontosabb
fejezeteit bemutatni. Emellett szeretnénk az egész centenáriumi évben - a kötet
tematikájához kapcsolódva - kiállításokkal méltó emléket állítani az ország
legkorábbi alapítású, s máig működő művésztelepének. A XIX. század második
felében kibontakozó és megerősödő magyar képzőművészet legnevesebb alkotói a kor
szellemének megfelelően Európa nagy képzőművészeti központjait keresték fel,
hogy ott megtanulják a modern művészeti stílusokat, beilleszkedhessenek és
helyet kaphassanak az európai képzőművészetben. München, Bécs és Párizs volt sok
magyar képzőművész úti célja. A Nyugat képzőművészetét megismerni vágyó magyar
alkotók ott találkoztak először August von Pettenkofen és köre szolnoki témájú
műveivel. Nem ez volt az első, és természetesen nem is az utolsó eset, hogy
külföldiek fedezték fel Magyarország értékeit. Az osztrák és német festők
hatására indult el néhány, a sikert addig csak külföldön kereső művész
Szolnokra. ?A festészetnek, a képzőművészetnek a klasszicista akadémizmus alól
történt felszabadításában jelentős szerepük volt a művésztelepeknek. A modern
irányzatok szülőhazájában, Franciaországban a múlt század folyamán egymást érte
a különböző vidéki műhelyek megalapítása, de magában Párizsban is kialakultak
bizonyos kollektívák, melyek közös fellépésükkel, szoros együttműködésükkel
harcoltak újító eszméikért. Barbizon, Étretat, Pont Aven, Banyuls sur Mer,
Arles, École de Paris, BateauLavoir közös összefogás révén vált műtörténeti
fogalommá, a festészet fejlődésének egy-egy emlékezetes állomásává.