E két költői szépségű regény ez érett Krúdy fölényes művészetű alkotói
periódusában keletkezett: Az útitárs 1918-ban, az N. N. (Egy szerelemgyerek
története) pedig 1919-ben. A történet mindkét regényben voltaképpen csak ürügy,
szinte megfoghatatlan és nehezen körvonalazható alkalom arra, hogy a jellegzetes
krúdys életérzés a megállíthatatlanul rajzó hasonlat-, képözön pompájában testet
öltsön. Az N. N. az örök, odüsszeuszi férfiúi nyughatatlanság és feloldhatatlan
magány szomorúságát zengi, Az útitárs a donjuani életforma elégiáját a szűz
Eszténával való találkozás kapcsán, ahol e kétféle, összebékíthetetlen alkat
tragédiáját elemzi.