Részlet a könyvből: Édesapám malmában már javában újra tocsogott és zuhogott
vígan a kerék, a hólé szaporán csöpörgött a tetőről, a verebek meg nyüzsögve
csicseregtek; a küszöbön ültem, és az álmot dörgöltem a szememből, igen jól
megvoltam ott a meleg napsütésen. Akkor kilépett a házból az apám; már hajnal
óta ott piszmogott a malomban, a hálósipka csálén ült a fején, ahogy odaszólt
nekem: - Te mihaszna, te! Már megint csak terpeszkedsz itt a napon és ropogtatod
a csontjaidat, a munkát meg végezhetem magam. Én nem tudlak etetni tovább.
Küszöb előtt a tavasz, eriggy ki már egyszer a világba, és nézz magad a kenyered
után.