Káprázatos időutazás Akszjonov új regénye: a szerző ?az 1764-ik esztendő April
havába varázsol bennünket; kora tavasz van, fagyos, késő alkony. ?Tsupasz ágak
az út mentén, s végiben valamely város sötét fűrész-fogazatja, benne a Kirche
tű-hegyes, szinte bele sem illő fogával. Béfagyott tó. S aztán hamarosan
megismerjük a két főhőst is: Nicolas-t s Michelt - avagy Kolját és Misát, II.
Katalin cárnő tisztjeit, kiknek az a feladatuk, hogy Európán átlovagolván,
keressék meg Párisban Voltaire-t, s készítsék elő a terepet a cárnő küldöttjének
érkezésére... Mert Nagy Katalin - a Felvilágosodás eszméin fölbuzdulva -
megbízottján keresztül tanácskozni kíván a kor nagy elméjével, hogy megtudakolja
véleményét a történelem s az emberi lét egynémely nagy kérdéseiről - s nem
utolsósorban merész tervéről, az orosz jobbágyok fölszabadításáról. Véres és
pikáns kalandok kísérik hőseink útját, mígnem sikerül Voltaire-rel
összebarátkozniuk; s aztán elviszik az immár hetvenedik esztendejében járó, ám
szellemében még bámulatosan friss filozófust egy Dánia melletti szigetre, ahol -
sejteti a szerző - férfi öltözetben maga a cárnő jelenik meg, s már-már
fölgerjeszti Voltaire megcsitult érzékeit, de szellemét föltétlenül... Akszjonov
varázslatosan festi meg a felvilágosodás korabeli Európa hangulatát, s miközben
behatóan megismerhetjük az akkori idők két nagy alakjának életét s gondolatait -
s már-már elhisszük, hogy ők ketten valóban találkoztak (mit a száraz
történettudomány, sajna, nem tud alátámasztani; de miért ne történhetett volna
így is akár?) -, élvezhetjük nemcsak a történet bájos pikantériáját, hanem azt a
különleges, egyszerre archaikus és modern nyelvet is, melynek frivol tűzijátéka
bevilágítja a történet minden fordulatát. De Akszjonov regénye mindezen túl
igazi szellemi kaland: a szerzővel s egynémely jövőbe látó hőseivel együtt
gondolhatjuk végig, hogy mit jelentett az embernek a felvilágosodás, a merész
utópiák kora, melynek áldásos avagy kárhozatos örökségével együtt élünk
mindannyian, ha tetszik, ha nem. A Moszkvai történet s még számos remekmű
népszerű szerzője bravúros történelmi regényével elnyerte az orosz Booker-díjat:
a Volterjánosok és volterjankák újabb bizonysága annak, hogy Akszjonov a mai
orosz próza mindig megújuló, mindig új témákat, új hangokat kereső, kiemelkedő
alakja.