Még nem vették át a szót a fegyverek, de már nyomasztóan gyülekeznek a
viharfelhők Európa felett. Egymás után kebelezik be a nácik a kontinens
országait, és megindul az emigránsok áradata Párizs felé, ahol még látszólag
változatlanul folyik az élet. Papírok nélkül vagy hamis útlevéllel bujkálnak
ezrek és ezrek abban a reményben, hogy sikerül elmenekülniük a világváros
forgatagában. Ravic doktor német koncentrációs táborból szökött át, és éli a
menekültek ingatag életét. Sorsában, viszontagságaiban érzékeljük a második
világháború előestéjének baljósan ellentmondásos légkörét. A menekült orvos
lépteit követve bepillantást nyerünk szállodákba, kórházakba, polgári
otthonokba, bisztrókba és bordélyokba, lebujokba és fényes estélyekre, vele
érzünk szenvedélyes szerelmének verőfényében és poklában, szemünk előttt
hömpölyög a kivilágított bulvárokon a metropolis élete: fény és árnyék, szerelem
és prostitúció, becsület és aljasság, igaz emberség és ocsmány besúgás. Aztán
hadüzenet és elsötétítés. A regény 1938-39-ben játszódik. Cselekménye igzalmas,
mozgalmas, igaz humánumot és minden elnyomás, erőszak, igazságtalanság
gyűlöletét árasztja. Nem véletlen, hogy Remarque egyik legnépszerűbb műve. A
védőborítón Maurice Utrillo (1883-1955) festménye látható.